Nyekeregve indult el az első villamos, kihúzta magát az útkereszteződésből.

Üres volt, mert csak hajnalodott.

A tömött, forró nyár még nem jött el, de a pirkadat korán kezdett, emelte az eget a nap fénye, ébredt a város.

Egy csuklós busz is eldübörgött valahol, láthatatlanul az ablakból, ahol álltam, támaszkodva a nehéz radiátorra. Fűtöttek, pedig késő május volt.

Leereszkedtem hát reggeliért, késői vacsoráért hajnali ötkor az utcára, az éjjel-nappaliba, ahol akkor törölték fel a linóleumot valami vizes ronggyal.

Kilépve onnét, valahol fent a fán, valamelyik ágon megszólalt az első kismadár.