2014. szeptember 23. 11:30 - érdektelen

exférj

Az exférj kedves.

Megértő.

Az exférj romantikus dolgokat művel, tangózik szenvedélyesen, határozott, de lágy mozdulatokat tesz, benne ott az erő és a mély nők iránti tisztelet. Már egy ideje csinálja, nem ostoba, céltalan kis kezdő, egyes fényképeken látszik, ahogy ő áll egyedül és a többiek körbeülik, ilyenkor magyaráz, gesztikulál.

Ha nem táncol, helyeken jár, felfedez és bebarangol. Tud érdekes városokról, külföldön lakik, utazik sokat. És fut, még megvan a közös érdeklődés, mindennek a régi alapja, sok évvel ezelőtti páros futások.

Munkája szerint fontos dolgokat intéz, tanít és kutat, matematikus, fejlett ember, magasan az átlag intellektusa felett jár.

Jól öltözik, jellemzője a zakó, néha bársonyból, de akkor is odafigyel, hogyan mutatkozik.

Telefonon hívni lehet bármikor, ha éppen nem konferencia-előadást tart, ő a kedves mély hang, cirógatja és gyámolítja az elfáradt, megtörődött lelket.

Az exférj hatalmas előnye, hogy velem ellentétben messze van. Így sosem mutatja magát rosszkedvűnek, fáradt pillanatai nincsenek, nem kiabál, reggel nem mászkál hangosan, hogy felébresszen mindenkit, este nem pusztul a számítógép előtt - legalábbis nem látszik, hogy ilyet tenne.

Messze van, és a távolságok pedig már áthidalhatók könnyedén, így tartja a közhely.

Könnyű vele rövid üzeneteket váltani, neki ilyet küldeni, mint: Ma jól vagyok. Nem volt könnyű a gyerekekkel, de sikerült elindítanom őket reggel. A fő dolgok alapvetően nem változnak.

Vagy csak egyszerűen: Este elmegyek futni, akkor felhívlak. Már várom, hogy beszélhessünk.

Régi emlékekre hivatkozni nagyon szeret és támogatja, ha azok szóba kerülnek. Közös felfedezések, amikor még fiatalok voltunk, együtt buszoztuk be a kontinenst, padon aludtunk, de milyen szép volt! Ma el vagyunk kényelmesedve, éljük a boldogtalan időket, a fénymásolt hétköznapokat, miközben az élet túl rövid. Hibákat is elkövettünk, távol kerültünk egymástól, Te (szigorúan nagybetűvel) újraházasodtál, de én még itt vagyok, bármikor, ha szeretnéd, újrakezdhetnénk.

Valahogy így.

De közben telik az idő, a könyörtelen elmúlás közelít, s távol kerülnek tőlünk fiatalságunk legszebb napjai.

Mind a hármunktól.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tone.blog.hu/api/trackback/id/tr826723637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása